És e tekintetben nincs különbség egy stégen élő kacsa és egy világhatalommal bíró főemlős között. Az élők ellenkezése a halállal ösztönösen mindkét esetben azonos. A Fodor Orsolya rendezte előadás viszont ez előbbi alaptételt teljesen másként mutatja. Kibékíti a kibékíthetetlent, avagy: megmutatja lélekfinom, kibillenthetetlenül gyengéd türelemmel, a játékosság gyermekien bölcs egyetlenszerűségével, hogy ne keress ott kibékíthetetlenséget, ahol sosem volt. A szürkés-barnás-feketésre kopott horgászkalyiba ajtaja, és az az elé épített stég a játék tere, a világ maga. Ez esetben egy kacsának. Más esetben az uralma, a mindent kontrollálni képes, magát ereje teljében érző, emberi főemlősnek talán ez az Empire State Building lenne, vagy bármi más, ahol le-, és beszűkítve le kívánjuk mi emberszabásúak élni az életünket. A Virág Vivien tervezte látvány, kacsa-báb és Barna Lilla Haláljának fehér maszkja egyetemes egyediséggel, az univerzalitás személyességével könnyen, finom érzékenységgel vezetnek, hogy ezt a rendezői élet-halál stég világmindenséget annak lássuk, ami: a létezés, a létezésünk magunk által be- és leszűkített teljességnek.
39 fokos láz csillapítása
3. Fény A fehér fényes monda igaz. Akik már meghaltak látnak a sötétségben egy fehér fényt, ami felé akarva, akaratlanul, de közelednek. Ez a béke, a szeretet és a megnyugvás fénye. 4. Halott rokonok A halál után ismét látjuk meghalt szeretteinket, mindenki együtt van, és tudják, hogy érkezünk, várnak minket. Több esetben említettek olyan rokonokat is, akiket mi nem ismertünk. Megérinthetjük őket, beszélhetünk velük, minden valóságosnak tűnik. Az életbe való visszatérésünk miatt viszont csak rövid ideig lehetünk velük, a mondandójuk pedig az életünk további iránymutatásai. 5. Őrangyalok Mindenkinek van egy spirituális segítője, egy angyal, aki láthatatlan módon védelmez minket földi életünkben. Miután véget ér az életünk, láthatóvá válik az angyalunk, együtt sétál velünk a fehér fény irányába, elkísér minket. Miután vissza tér a lelkünk a testünkhöz, az angyalunk elengedi a kezünket, és utána továbbra is spirituálisan védelmez minket. 6. Átértékelt élet A halál időszaka egyfajta felülvizsgálati idő.
Látni, érezni vélik a szerettük jelenlétét, akár beszélhetnek is vele, ez pedig boldoggá teszi őket. Ugyanakkor nem önzőek, arra bíztatják a kedves elhunytat, hogy keljen bátran át. Menjen és bulizzon egyet odaát, egyesüljön újra a családjával, azokkal a kedves személyekkel, akiket ő vesztett el. Ez a gondolat nyugtatja őket, hogy a szerettük a családjával lesz. Egy csodás helyen. Hiszen mind elképzelik valahogy a túlvilágot. Virágos mezőként, felhőkkel kipárnázott vidékként vagy mint egy kisvárost. De egyöntetűen hisznek abban, hogy van élet a halál után, ahol szeretteik pihenhetnek, továbbélhetik az életüket. Olykor a szellemek még meg-meglátogatják az élőket, de legalábbis szemmel tartják őket. Az élők őrangyalként tekintenek rájuk, akikhez imádkoznak, akiknek a segítségét kérik. Tudni vélik, hogy tegnap az anyukájuk, a testvérük érintése fogta vissza és mentette meg attól, hogy lelépjen az útra és elgázolják. Sokuk pedig hisz abban – ahogy a buddhisták – hogy idővel újjá fog születni az elhunyt.
Az emlőrák a nők egyik leggyakoribb daganatos megbetegedése. Évente több mint ötezren szembesülnek a lesújtó diagnózissal. Korai felismerés esetén azonban akár teljes gyógyulásra is van esély! Mire kell figyelnünk? Kattintson a részletekért! Az onkopszichológusok a terápiákra is felkészítik a betegeket, később pedig a terápiák alatt lelkileg erősítik őket, hogy ne csak elszenvedjék és túléljék, hanem aktív résztvevői legyenek saját gyógyulásuknak. Az onkopszichológiai utókezelésnek is komoly szerepe lehet - olykor a családtagok kezelésében is. Többféle lelki teherrel járhat ugyanis egy rákos megbetegedés. Mindenki másképp reagál egy rosszindulatú tumort igazoló leletre, és nehéz ezeket az összetett érzéseket meghatározni, leírni. Az emberek egy része magába roskad, mások fogadkoznak, hogy felveszik a harcot, illetve van olyan, aki dühöt érez. Én egyiket sem tettem. Megpróbáltam egyszerűen csak élni a helyzetben és a helyzet ellenére. Először talán fel sem fogtam, hogy mi történt. Hazudnék, ha azt írnám, hogy nem gondoltam a halálra, de valahogy éreztem, hogy az még odább van.