Székhelyi Józsefet sokan bátor embernek tartották, amikor idős fejjel egy 30 évvel fiatalabb nővel az oldalán kezdett új életet, és vállalt ismét gyereket. A színész az ATV Esti Frizbi Hajdú Péterrel című műsorában azt mondta, az élete nem így alakult volna, ha második felesége nem olyan váratlanul válik el tőle, ahogy tette. - 25 éves házasság után egyszer csak kaptam egy levelet, hogy alperes vagyok egy válóperben. Tök váratlanul ért. A feleségem küldött az ügyvéddel egy levelet, hogy ekkor meg ekkor jelenjek meg az irodában, mert elválik tőlem - kezdte a mesélést a 70 éves színész. Fotó: ATV/Esti Frizbi Hajdú Péterrel - Dolgoztam reggeltől estig, akkor éppen másfél milliárd forintért voltam felelős abban a költségvetési évben a Szegedi Nemzeti Színház igazgatójaként. A szolgálati lakásom postaládájából zuhant ki a levél. Azt hittem, hogy megnyílik a föld alattam. Az első sokk után telefonáltam, hogy biztosan én vagyok-e a címzett. Válás lett a vége - mesélte a műsorban. A válás utáni mélypontban ismerte meg a harmadik feleségét.
A színházi előadások után rendszeresen fellépett a Casanova és az Arizona Irodalmi Varietében, ahol óriási sikerrel parodizálta Csortost, Latabárt, Jávort. 1946-ban Jób Dániel szerződtette a Vígszínházba, ahol 1949-ig játszott. 1949-51-ben a Vidám, 1951-től 1958-ig a Madách, 1958-59-ben a Nemzeti Színházban lépett fel, majd három évig erdészként dolgozott. 1962-ben a kecskeméti Katona József Színházban folytathatta pályáját. 1964-ben újra a Vígszínház művésze lett. Emlékezetes szerepe volt Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Bicska Maxi (Brecht-Weill: Koldusopera), Ficsúr (Molnár Ferenc: Liliom), Oscar (Neil Simon: Furcsa pár). Színházi fellépésein kívül több mint 60 film- és tévészerepben nyújtott felejthetetlen alakítást. Legnagyobb sikere a Jumurdzsák volt az 1968-ban bemutatott Egri csillagokban, de játszott a Valahol Európában, A csodacsatár, A tettes ismeretlen, a Ripacsok és a Retúr című filmekben. Sokat szinkronizált: az ő hangján szólalt meg például Máris szomszéd is a Mézga családban.
Mint mondta, Bárdy György egyik szenvedélyének, a tenisznek köszönhetően nagyon kötődött az angol kultúrához, sportélethez. Amíg aktív volt, nem múlhatott el wimbledoni döntő, hogy azt ne nézze végig. A pipázás és szivarozás szenvedélye mellett az is összekötötte a két művészt, hogy a Vígszínházban ugyannál az asztalnál öltöztek. "Ha nem voltunk egy előadásban, mindig hagytunk egymásnak a fiókban ajándékképpen egy-egy szivart" - árulta el Hegedűs D. Hozzátette: van egy pipatóriuma, amelyet Bárdy György mintegy stafétaként adott neki tovább. Ő Várkonyi Zoltántól kapta, aki szintén pipázott. A pipatartó ma is ott van Hegedűs D. Géza dolgozószobájában, "ahogy ránézek, mindig eszembe jut Gyuri".
"Ha nem voltunk egy előadásban, mindig hagytunk egymásnak a fiókban ajándékképpen egy-egy szivart" - árulta el Hegedűs D. Géza. Hozzátette: van egy pipatóriuma, amelyet Bárdy György mintegy stafétaként adott neki tovább. Ő Várkonyi Zoltántól kapta, aki szintén pipázott. A pipatartó ma is ott van Hegedűs D. Géza dolgozószobájában, "ahogy ránézek, mindig eszembe jut Gyuri".
Markáns, férfias, ironikus alkata főként intrikus szerepekre predesztinálta, de komikusként is népszerű volt. Emlékezetes szerepe volt Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Bicska Maxi (Brecht-Weill: Koldusopera), Ficsúr (Molnár Ferenc: Liliom), Oscar (Neil Simon: Furcsa pár). Számos filmben is játszott, csak néhány mutatóba: Valahol Európában, A csodacsatár, A tettes ismeretlen, Ripacsok, Retúr. Az egyik legnagyobb sikere Jumurdzsák volt az Egri csillagokban, sőt, néhány éve a Magyar vándorban saját alakításának paródiáját is elvállalta. Sokat szinkronizált, az ő hangján szólalt meg Máris szomszéd a Mézga családban. Egyetlen szerepre nem emlékezett szívesen, a rádiókabaré óriási népszerűségű Gugyerákjára. Amikor már annyira azonosították a figurával, hogy előadás közben a színpadra is felkiabáltak neki, szakított az általa kitalált alakkal. Kora ellenére sokáig kitűnő egészségnek örvendett, amit a tenisznek köszönhetett, egykoron a Vasas igazolt versenyzője volt.
Bárdy György életének 93. évében hétfőn hunyt el. Hegedűs D. Géza felidézte, hogy éppen 40 évvel ezelőtt, 1973-ban, még főiskolás korában került a Vígszínházhoz, amelynek Bárdy György akkor már vezető művésze volt. "Nekem megadatott, hogy 40 éven keresztül vele lehettem, még idén karácsonykor vele örülhettem" – fogalmazott a színművész. Elmondta: karácsony és újév között meglátogatta Bárdy Györgyöt, aki szellemileg friss volt, jó humorú, igazi "bárdygyuris". Bár már nehezebben mozgott, a világgal teljesen tisztában volt, hihetetlen eleganciával ült otthon a dolgozószobájában. "Együtt teáztunk, beszélgettünk színházról, világról" – idézte fel a találkozást Hegedűs D. Géza. Beszélt arról is, hogy Bárdy György pályájának indulása közös nagy mesterüknek, Várkonyi Zoltánnak köszönhető. Ő volt az, aki a háború után megalapított Művész Színházban felfigyelt Bárdy György tehetségére, majd amikor Várkonyi Zoltánt 1962-ben kinevezték a Vígszínház főrendezőjének, odaszerződtette. Bárdy György pályája innentől teljesedett ki, a színművész élete végéig hűséges maradt a Vígszínházhoz – tette hozzá Hegedűs D. Géza.
Sötéten vonzó férfiak és rokonszenves svihákok, divatlapból kilépett osztályellenségek és kikapós párizsi férjek, ravaszkás öregurak és imponálóan markáns brigantik sorjáznak Bárdy György pályafutásának kilométeres szereplistáján, s ha jobban meggondoljuk, leghíresebb alakításai is legfeljebb csak első látásra lógnak ki ebből a sűrű mezőnyből. Hiszen az 1968-as Egri csillagok ból jószerint önálló életre kelő Jumurdzsák fanatizmusához Bárdy adta hozzá a villódzó férfiasság és a sima ravaszság színészi pillanatait, s még példátlanul népszerű – bár önveszélyesnek bizonyult – saját találmánya, Gugyerák Alajos (a közepén két elipszilonnal approximatíve) is épp a színész megnyerő eszességéből lepárolva vált elementáris kabaréalakká. Az okos színész mindent tud – igazolta Bárdy életműve, amely még a kényszerű újrakezdések révén is csak gazdagodott: emberi színekkel, drámai felhangokkal, életismerő gesztusokkal. A színész Bárdy György sokfelé megfordult: volt Várkonyi Zoltán felfedezettje és Jávor Pál védence, szolgált a Vidám Színpad színészi büntetőtelepén (1949–1951), és űzték ki a Nemzeti Színházból (1959).